Tamkó Sirató, Károly

A soknyelv? Újvidéken született, ott volt iskolásfiú, egyforma biztonsággal tudott magyar anyanyelvén kívül szerbül, németül, és mire feln?tt az egyetemi évekig, már megtanult franciául is. Huszonöt éves korára Budapesten jogi doktorátust szerez és ügyvédjelölt lesz. A hazai avantgárd törekvések harcos folyóirata, a ,,Magyar Írás" köré csoportosuló fiatal költ?k benne ismerték fel az expresszionizmus egyik nagy ígéretét. Mire azonban els? verseskötete, a ,,Papírember" (1928) megjelent, az el?z? évek irodalmi és m?vészi új formákkal kísérletez? láza hullámvölgybe került. A költ?k és olvasóik jó részének túl politikamentes, túl formalista volt az az avantgárd, amely nem a baloldali, f?leg munkásmozgalmi eszmék hirdet?je volt. Másrészt a költ?k és olvasók szépségigénye egyre inkább visszafordult a Nyugat formai klasszicizmusának örökségéhez, a költ?i képek szemléletességéhez és ésszer?ségéhez, a versformák lélekbeli harmóniát adó versrendjeihez. A harmincas évekre az avantgárd mámorában induló legjobb költ?ink - József Attila, Radnóti Miklós, Szabó L?rinc, Illyés Gyula, Vas István - a hagyományos formam?vészet magas régióiig emelték költészetünket. Akik folytatva az avantgárd utat nem a szocializmus eszmevilágát és politikai harcát szolgálták, mint Kassák és köre, vagy éppen az emigrációban a kommunista politikai harcot, mint keleten Barta Sándor és nyugaton Komját Aladár, és nem tértek le az újra megtalált hagyományos formaeszmények útjáról, hanem töretlenül folytatták egy politikailag el nem kötelezett (bár általában baloldali-humanista) avantgárd kísérletezést - az menthetetlenül irodalmi légüres térbe került, mint a ,,Magyar Írás"-kör költ?-m?fordító-tudós szervez?-f?szerkeszt?je, Raith Tivadar (aki egyetemi tanárként az üzemgazdaságtan köztisztelt szakembere lett), mint a legtevékenyebb, legtöbb izgalmat kelt? költ?-rendez?-koreográfus Palasovszky Ödön, vagy az éppen els? sikerénél tartó Tamkó Sirató Károly. - A sok nyelvben otthonos, sokirányú m?veltséget szerzett, a modern tudományos és irodalmi elméletekben otthonos jogász, aki még a könyvtárosság tudományát is kitanulta, 1930-ban hátat fordított ügyvédi irodáknak, könyvtáraknak, az egész országnak és elutazott Párizsba, hogy francia költ? és szürrealista vagy azzal rokon elméletek kiáltvány-szerz?je legyen. Hamarosan fel is t?nt a párizsi kávéházak m?vészköreiben. Odafigyeltek tudományos alapozottságú elméleteire. Ezekben esztétikai - irodalmi és m?vészeti - következményeit vonta le annak, hogy Einstein fizikája megváltoztatta a tér és az id? dimenzióinak összefüggését, Bergson filozófiája pedig id?élményünket és id?szemléletünket. ? ,,dimenzionistá"-nak nevezte el ezt a tér-id?-kontinuumban látó m?vészetszemléletet, amelyben összekapcsolódott a vonalban megnyilvánuló vers és a síkban testet öltött kép. Tudományos színezet?, lendületesen, látomásosan megfogalmazott kiáltványait nevezetes szürrealista költ?k, absztrakt fest?k írták alá. Ismeretesek lettek túl a francia körök határain is, az egyik például Lisszabonban jelent meg. Így hat esztendeig otthonos volt a francia m?vészek és m?vészetek körében, megélhetést talált a sajtóéletben, költeményei, cikkei, kiáltványai ismertté tették nevét a modern irodalom m?vel?inek és kedvel?inek körében. Csakhogy a hat év leteltén, 1936-ban egy súlyos betegség tört rá, amely végtagjainak mozgását is akadályozta. Buda nevezetes gyógyfürd?it?l remélt gyógyulást. Haza is jött. A fájdalmak közepette nem is gondolhatott irodalomra, a már mer?ben másfajta problémákkal gyötr?d? irodalom meg régóta nem gondolt ?rá. Gyógyulnia kellett, és ez nem volt könny?. Sok kínlódás, sok keresés, sokféle tanulás után az ?si indiai gyógymódban, a jógában találta meg az üdvözít? lehet?séget. Párhuzamosan a fürd?kkel és a gyógyszerekkel, a jóga mozgási és lélekzési gyakorlatai, igen szívós kitartással követve a módszer javaslatait, a negyvenes években, a háború kell?s közepén, végre meghozták a várt gyógyulást. Legalábbis ? úgy hitte, hirdette, hogy egészségét a jógának köszönheti. Annyi bizonyos, hogy valóban egész további életére er?t és egészséget adott neki, holott még közel negyven évig élt. Az alacsony, szikár test? férfi valószín?leg mindig mozgékony ember volt, de a jóga tudása és gyakorlata akrobatikus ügyesség?vé tette, és látványosan szerette is mutatni, milyen rugalmas, és teste ugyanolyan friss, mint szelleme. Társaságban, nem ritkán szerkeszt?ségekben elegend? volt azt mondani neki: ,,No Károly, tudsz-e még fejjel lefelé elmondani egy verset?" - ? azonnal két tenyerére bukfencezett, lábaival felfelé kalimpált és megkérdezte, hogy dekadens francia, régi szerb, orosz klasszikus, vagy egy régi középfelnémet lovagi dalt mondjon-e. De ha kívánják, akkor szanszkritül idéz a Mahábhárátából. Ugyanis a jóga tudományának búvárlása közben megtanult szanszkritül is.

Az ilyesmire azonban csak a hatvanas években kerülhetett sor. Az ötvenes években - se Rákosiék süket kultúrpolitikája idején, sem 56 és a rákövetkez? rémségek izgalmai közt - nem lehetett itt avantgardizmusból megélni. A sok nyelven tudó, modern tudományokban járatos, és ráadásul jogászmúltú álláskeres? találhatott magának megélhetést. Leginkább gyárak vették hasznát, ahol fordíthatott szakszövegeket és fogalmazhatott reklámokat, jó kapcsolatban volt az Orion Rádiógyárral is, ahol közvetlenül a háború után évekig volt a reklám- és propagandairoda vezet? tisztvisel?je. Az ilyen munkák közben, és a jógázó életmódot egy pillanatig sem hagyva abba, felismerte a nagy lehet?séget: a jóga nemcsak gyógyít, de megélhetést is ad. Jógaiskolát szervezett, ahol ugyanúgy tanította az egészség?rz? és gyógyító mozgást, a lélegzési technikát, mint azokat az indiai filozófiai tanításokat, amelyeknek bölcsei kifejlesztették a jóga tudományát és gyakorlatát. Ez az iskola nemcsak ismert, de divatos is lett. A költ? mindhalálig igen tisztességesen megélt bel?le.

A költészetet azonban soha nem hagyta abba. Ha másoknak nem kell, hát ?zte magának, és a legközelebbi érdekl?d?knek. Bizonyos volt benne, hogy belátható id?n belül irodalmi szükséglet lesz, hogy az avantgárdot újra felfedezzék, folytassák, és visszaadják a kezdeményez?k becsületét. És ahogy megjósolta, ez a hatvanas évek elején be is következett. Tamkó Sirató még csak nem is csodálkozott, hogy egyszerre népszer?, él? hagyomány, keresett költ? lett. Egész életm?re való kiadnivalója gy?lt össze fiókjaiban. Most az egészet átnézte, átjavította, ahogy ? mondta: ,,Az eleve korszer?t, haladva az id?vel, még korszer?bbé tette". - Kit?n?en érezte saját költészetének másokhoz nem hasonlító sajátosságát. Költeményeinek és szabad versekbe rejtett kiáltványainak olyan a közös jellege, mintha minden pillanatban nyilvántartaná a világmindenséget. Csillagászat, geológia, fizika keveredik itt filozófiával, humorral, pátosszal. Egészen egyéni az a hang, amely megszólal ,,A Vízönt? kor hajnalán" cím? válogatott költeményes kötetében (1969). Ugyanebben az évben jelent meg ,,A három ?rsziget" cím? tudományos-fantasztikus regénye, amely a jöv? társadalmáról, a gy?zedelmes emberboldogító technika küzdelmér?l. a visszahúzó er?k ellen, és végül diadalmas gy?zedelmér?l szól egyszerre ifjúsághoz szóló romantikus kalandossággal és képzett elméket továbbtanító szakértelemmel. Jókai ,,A jöv? század regénye" óta ez a legokosabb és legszebb magyar utópista-tudományos-fantasztikus regény. - És még mindig volt egy jó évtizede. Felépítette látomásos érett kori költeménygy?jteményét, a ,,Cosmogrammok"-at. Közben azonban a most már széles körben divatos költ? a himnikus szabad versek mellett mestere a cseng?-bongó gyermekverseknek is. Óvodások és kisiskolások örömmel mondogatták a mindig tréfás bácsi pattogó rímeit. - És talán a gyermekeknek, talán a gyermeki emlékeket sosem felejt? feln?tteknek írta a leglíraibb vallomását magáról, a világcsavargóról, akit a régi játékos kiszámolóról Ecki-Becki-Tengerecki Pál-nak nevezett. Els? nagy szakaszát még régen írta, majd évekkel kés?bb második szakasszal folytatta, és a végs? években a harmadik szakasszal befejezte. Cseng?-bongó, vidám-kesernyés vallomás ez a háromrészes költemény a világ mulatságos változatosságáról és valójában örök magányáról.

Így együtt a kozmikus látomások himnuszai, a tudományos-fantasztikus regény, a gyermekversek - és mindennek ötvözete. Tengerecki Pál kalandjai - ez az az egyszeri jelenség, aki Tamkó Sirató Károly volt.