Lászlóffy, Csaba

József Attila-díjas költő, író, drámaíró, esszéista, műfordító. Kolozsváron él.

„A legújabb erdélyi magyar irodalom egyik legszebben, vagy legalábbis szervezettebben, gazdagabban bontakozó pályája a Lászlóffy Csabáé. A költő, próza és drámaíró 1939. május 21 én született Tordán, s a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végzett 1960 ban... Írói indulása a Forrás nemzedékhez kötődik, hiszen kevéssel azután jelentkezett műveivel, hogy Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Páskándi Géza, Bálint Tibor és mások színre lépése megtörtént. Az elmúlt harminc évben több mint húsz kötete jelent meg, versek, novellák, kisregények, színművek. Műveire az erdélyi magyar sors tragikumát történelmi mélységekben és párhuzamokban érzékeltető veretesség, erkölcsi látásmód és a sokszínű (abszurd, groteszk) modernség egyaránt jellemző... Határozott történeti tudatosság, etikai ítélőképesség, példázatos sorsvállalás és magatartásvizsgálat adja műveinek szilárd erkölcsi karakterét, gondolati és hangulati erőteljességét. (...) A bizarr és a groteszk elemek mindig a helyzet abszurditását, ellehetetlenülését, a megsemmisülés és a pusztulás rémséges fenyegetéseit érzékeltetik...” (Bertha Zoltán: Erkölcs és történelem, 1994.)