russisch

Jan Keller je sociolog, novinář a ekolog, profesor na ostravské univerzitě, nar. v roce 1955 ve Frýdku-Místku. V sedmdesátých letech 20.století studoval sociologii na brněnské univerzitě. Dizertační práce na téma historické koncepce Maxe Webera. Pracoval na střední škole, od roku 1983 odborným asistentem na fakultě sociologie brněnské univerzity. V druhé polovině osmdesátých let pobyty v  Bordaux, Aix-en-Provence a na pařížské Sorbonně. Habilitace o Byrokracii státní zprávy Ancien regime 1992.  Od roku 2000 profesor sociologie na univerzitě v Ostravě. Jeho vědecká činnost se specializuje na historii sociologie, všeobecnou sociologickou teorii, organizační teorii, problematiku sociálního státu, na teorii modernizace a globalizace, společenské souvisloti ekologických problémů, ekologii a trvalý vývoj. Jeho poslední publikace: Tři sociální světy. Sociální struktura postprůmyslové společnosti Praha 2011

Tőzsér Árpád

1960-ban magyar-szlovák szakos tanári oklevelet szereztem Pozsonyban, később ugyanott, a Comenius Tudományegyetemen hosszú ideig (2002-ig) régi magyar irodalmat tanítottam, majd nyugdíjasként szerkesztő lettem (s máig az vagyok) a Madách-Posonium Könyvkiadóban.

Verset, irodalomkritikát, esszét egyaránt írok, a cseh, lengyel és szlovák irodalomból rendszeresem műfordítok.

Viszonylag (máris) hosszú életemben számos irodalmi díjjal is megtiszteltek.

Félreértés ne essék: a díjaimról távolról sem büszkeséggel számolok be, inkább szomorúan komikusnak tartom, hogy a társadalom és a szakma ilyen magasra értékel, s én mégis csak az vagyok, aki vagyok. Azaz a díjaknak, e „karácsonyfadíszeknek” a jelentőségében (a kép Orban Ottótól!) nem hiszek különösebben, hiszek viszont Umberto Eco egyik aperçujében, amely szerint a halál után igenis lehetséges egyfajta élet: valahol a világűr mélyén elképzelhető egy metafizikus tartomány, amelyet megélt életünk elemei, eszméink, szenvedélyeink, szellemi műveink alkotnak.

Én ennek a tartománynak dolgozom.

A húsz-egynéhány kötetemből csak a szívemnek kedvesebbeket sorolom föl:

• Mogorva csillag (versek; 1963)
• Az irodalom valósága (esszék, jegyzetek; 1970)
• Érintések (versek; 1972)
• Genezis (versek és esszék; 1979)
• Szavak barlangjában (tanulmányok; 1980)
• Adalékok a Nyolcadik színhez (versek; 1982)
• Régi költők (irodalomtörténeti tanulmányok; 1984)
• Lubomír Feldek: Virradat a ceruza körül (versfordítások, válogatás a szlovák költőktől; 1986)
• Történetek Mittel úrról (versek; 1989)
• Escorial Közép-Európában (tanulmányok; 1992)
• Pozsonyi Páholy (eszék; 1994)
• Mittelszolipszizmus (versek; 1995)
• Leviticus (versek; 1997)
• Vladimír Holan: Éjszaka Hamlettel (a cseh költő poémája magyarul; 2000)
• Finnegan halála (versek; 2001)
• Milétoszi kumisz (tanulmányok; 2004)
• Tanulmányok költőportrékhoz (versek; 2004)
• Faustus Prágában (drámai költemény; 2005),
• Léggyökerek (versek; 2006),
• Szent Antal disznaja (Naplók naplója; 2007).

Költő, szerkesztő, kritikus, műfordító (cseh, szlovák, lengyel, orosz, francia)   Gömörpéterfalva. 1935. október 6.       arpad.tozser@nextra.sk                                          Madách Imre-díj (Pozsony), 1980, '81, '85) Érdmes Művész (Prága), 1988) Magyar Köztársasági érdemrend kiskeresztje, 1996 Év Könyve-díj, 1996 József Attila-díj, 1993 Szlovák Írók Szövetsége díja, 1993 Déry Tibor-díj, 1996 Ady Endre-díj (Soros Alapítvány), 1997 Füst Milán-díj, 2002 Kossuth-díj, 2004 Év Könyve-díj, 2005 Bárka-díj, 2008 Quasimodo Emlékdíj, 2009