Aczél Géza (1947) új kötetének verseit a konyhaablakból szemlélt Magyarország ihlette. A költő abból merít kultúrát és tisztességet, amiből még lehet: a kulináris tudományokból. Juhász Ferenc írja a kötet utószavában: "Bizonyítékai ezek a versek az élet mámorának és szépségének minden nyomor, elnyomás, rettenet, bánat, kiszolgáltatottság és magány ellenére; kályhaszagúak, főzési nyersanyag-szagúak, leves-szagúak. Szegény jó Berda József ihlete volt ilyen étel-mámor hatalmú"
